Apró képek egy konyhába

Szép Estét Mindenkinek!

Az elmúlt két hét igen izgalmasan telt számomra, mert ismét kaptam egy kihívást jelentő felkérést egy kedves ismerősömtől. Történetesen megrendelt néhány 3D-s mini képet a konyhájába, miután látta, korábban miket készítettem. Ő egyébként rendelt már tőlem évekkel ezelőtt egy ékszertartó babácskát, és most a konyháját szeretné színesebbé tenni ilyen apróságokkal. Szeretem az ilyen fajta kihívásokat, mert nem csak úgy készítek valamit - bár azt is szeretem -, hanem Neki készítem, így mindig ráhangolódom a felkérő személyére, hogy teljes mértékben passzoljon hozzá az, amire vágyik.

Így hát, ráhangolódtam, és azon nyomban megjelentek a képek lelki szemeim előtt. Rögtön le is rajzolgattam a vázlatokat, majd nekifogtam a készítés stratégiájának kidolgozásához. Mert ugye ki gondolná, hogy olyan is kell. Pedig kell, főleg ha nem akarjuk a sütőt 10-szer több alkalommal beizzítani, mint amennyi ténylegesen szükséges.

Kaptam képeket is a konyha-étkezőről, ahová majd a képek a falra kerülnek. A teret leginkább a sötétbarna, a mogyoróbarna és a vajszín uralja. No gondoltam, vigyünk egy kis színt ebbe az igen homogén világba: így döntöttem a piros, zöld és sötétbarna keretek mellet, amik majd jól fognak látszani a vajszínű falon. Viszont témaként mindenképpen valami konyhához, főzéshez kapcsolódót kellett választanom, ezért leginkább gyümölcsöket készítettem, méghozzá képenként az évszakoknak megfelelően összeállítva. Mind a négy évszaknak készült egy-egy jelenet. Viszont, mivel 6 db képről van szó, a két utolsó barna keretes képen más témát jelenítettem meg: nagy kedvenceimet, vagyis teás-kávés jeleneteket.

De nem is sorolom tovább, inkább jöjjenek a képek:

Együtt

Tavasz

Nyár

Ősz

 

Tél

Teázós

Kávézós

Az apró részleteket pedig ebben a galériában tudod megnézni: http://livimini.wix.com/liviminisworld#!mini-3d-kpek---mini-3d-pictures/cbng.

További szép estét kívánok! :)

Újabb országos minis találkozó

Sziasztok!

Nos, ahogy ígértem, hírt hoztam a soron következő találkozónkról.

Azt már tavaly év végén terveztük a mi kis minis csapatunkkal, hogy 2015.-ben tavasszal újra találkozunk, és ez most már úgy néz ki, meg is valósul. Méghozzá március 21.-re lett kijelölve a napja. Ez az alkalom több tekintetben is rendhagyó lesz.

Először is ezt most nem is én szerveztem, hanem Kőrös Márti (akinek a munkásságáról itt tudhatsz meg többet: http://www.korosmarta.hu/ ), aki nem csak ezt a mostani találkozót, hanem az első közös országos minis kiállításunkat is lehetővé tette, ami idén ősszel lesz megrendezve Budapesten a 4. kerületi Újpesti Polgárcentrumban, ami az Árpád út 66. alatt található.

A program tekintetében is eltérünk az eddig megszokottól, mivel a találkozót két helyszínen ejtjük meg: délelőtt 10 órakor találkozunk a már említett Polgárcentrumban, hogy egy kortárs művészek képeiből álló kiállítást megtekintsünk (aminek címe: 55 nő - 55 szín), és természetesen így a leendő kiállításunk helyszínét is. Ez után pedig Andánál folytatjuk az összejövetelt, ami ide nagyon közel található.

Mivel március még odébb van, a további részletekről fogok még írni. Amennyiben kérdésed van, érdeklődhetsz nálam a livimini@gmail.com címen, vagy Kőrös Mártinál a korosmarta

@gmail.com címen.

Szeretettel várunk mindenkit, aki kedvet érez ehhez a programhoz!

Addig is legyen itt egy kép tavaszcsalogatónak:

Szerelmek ötvözése

Üdvözlök Mindenkit!

Ismét kissé hosszúra sikeredett itt a szünet, már majdnem fél éve, hogy utoljára posztoltam. Nagy átalakulások zajlanak az életemben és ez természetesen kihat mindenre, még az alkotási kedvemre is. Mostanában nagyon változó, hogy van-e egyáltalán indíttatásom bármibe is belefogni. A lelki viharok ellenére, azért időnként mégis felülkerekedik bennem a vágy valami létrehozására, így született néhány apróság az elmúlt pár hónapban.

Mint ahogy a cím is fémjelezte már, valami szerelemféléről akarok itt írni. Van is két fő szerelmem az alkotásban: az egyik természetesen a mini, a másik pedig az akvarell festés. A festést sokáig csak kívülről szagolgattam... hogy tetszik, de hát én... nem is tanultam olyat, meg hát az amúgy is a legnehezebb technika stb... Aztán láttam tavaly egy holland lány (http://lorraineloots.com/) mini rajzocskáit, és eszméletlen módon megtetszettek. Persze nem akarom őt utánozni, meg nem is tudnám, de adott egy lökést a szikla szélén, hogy végre szárnyra kapjon a képzeletem és a kezem is. No, meg a bátorságom. Hozzá teszem, hogy már jó ideje gyűjtögettem az inspiráló fotókat madarakról, virágokról és egyéb szép dolgokról, hogy majd egyszer megfestem.

Szóval, így indult és ilyenek születtek belőle:

A többi képet a weblapomon nézheted meg.

Ez azért nem jelenti azt, hogy 3D-ben már nem ügyködöm, mert készültek ilyenek is:

További képek a weblapon.

Ezen kívül van még egy nagyon örömteli hírem a számotokra: ismét lesz minis találkozó, amiről a következő bejegyzésben számolok be részletesebben.

Legyen csodás napotok!

Elkészült a weblapom!

Sziasztok!

Örömmel adom hírül, hogy 5 év szöszmötölés után végre elkészültem a weblapommal!!! Ez alatt a csöppnyi időtáv alatt csak kismillió hatszázezerszer változott a lap arculata és tartalma, és soha nem tudtam annyira befejezni, hogy a kisebb-nagyobb megszakítások után ne érezzem azt, hogy ez már nem én vagyok. Úgy tűnik végre megtaláltam letisztult önmagam, mert ez a verzió már hónapok óta ebben a formában van és nem sokat változtattam rajta csak az újabb fotókat töltögettem fel sorra.

Azért döntöttem egy weboldal létrehozása mellett, mert alkotásaim egyre szaporodnak, és így sokkal átláthatóbb rendszerben tudom tartani és bemutatni a róluk készült fotókat. Itt a blogon mostantól kevesebb képet fogok feltenni az újabb gyermekekről, a többit pedig mindenki kedve szerint nézze meg az új galériában. Emellett a facebook oldal (Livi Mini Világa) továbbra is él, akár csak ez a blog.

És íme egy pillanatkép az oldalról:

Hát, ilyen lett... a többit nézzétek meg magatok ezen a címen: livimini.wix.com/liviminisworld.

Azt hiszem egyelőre több oldalt, blogot, e-boltot nem fogok nyitni, éppen elég ezeket szerkeszteni és fejleszteni.

Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!

Utolsó szín - avagy elkészültem a túrázós jelenettel.

Hahó Mindenki!

Ezennel véget ért izgalmas kis túrám szép hazánk kies tájain. Minden apróság megtalálta helyét a kompozícióban, most már elégedetten hátradőlhetek. De lássuk, mi is került a képbe:

Olyas valakinek készült ajándékba, aki rengeteget túrázik, innen vannak a kitűzők is (csak kicsit átalakítottam őket).

Mivel szeret vízitúrázni is, egy egyszemélyes kenu evezővel is került a jelenetbe. A kenu papírból és fából van összeragasztva, jó vastagon lefújva lakkspray-vel. Az evezőhöz fogpiszkálót és balzafát használtam. A fogpiszkáló nálam igencsak fogyóeszköz, mert alapanyagként is kiváló és formázni, szurkálni de akár csipesz helyett is remek. Ráadásul másként jó a fából vagy a bambuszból készült változat.

  

Csigák - a házat a természettől kölcsönöztem, és az is igaz, hogy ezeket a házakat valaha tengeri csigák lakták. A nád a kertemből való, eredetileg csíkos bambusz szárított pici hajtásaiból lett.

A bográcsban fő a paprikás krumpli és van hozzá  egy kis házi kenyér is.

Némi sátorimitáció...

...és az elmaradhatatlan kellékek: túracipő, túrabot és hátizsák. Azt el kell mondjam, hogy cipőt ugyan készítettem már korábban is, de olyat, amiben kombináltam a fimo gyurmát és a textilt, még nem. Elég nagy kihívás volt, hogy meg tudom e valósítani az elképzelésemet (és persze, hogy 110 °C-on vajon kigyullad-e a textil a sütőben), de végül is sikerült összedolgoznom őket. Azért, van még mit finomítani rajta. A hátizsákot kézzel varrtam és a zsebeket ráragasztottam. A túrabot szintén fogpiszkáló.

Itt éppen az aggteleki cseppkőbarlang apró részlete látható néhány rejtőzködő denevérrel (na, hát azt se volt egyszerű megformázni 1 cm-nél kisebb méretben).

Végül a méretarány kedvéért íme egy 20 forintos érme. Amúgy ami a méreteket illeti, ennél a munkánál kétféle mértéket voltam kénytelen használni. A háttér-domborzat 1:1.600.000 cm, az apróságok viszont 1:24 cm-ben készültek. Ha egy méretben készültek volna, vagy a háttér lenne városnyi nagyságú vagy a kellékek olyan picik, hogy csak mikroszkóp alatt látnánk őket. :) Ilyen kicsit vagy ennél kisebbet nem-igen szoktam készíteni, mert ezek már annyira aprók, hogy nehéz az élethűséget elérni az adott alapanyagok vastagsága és egyéb tulajdonságai miatt.

Számomra ez egy nagyon izgalmas kirándulás volt a képességeim határának ismételt feszegetésében, amit köszönök a megrendelőnek... és a türelmét is, hogy kivárta, mire elkészülök mindennel. :)

Work in progress 4.

Jó estét mindenkinek!

Egy pár napja végre elkészültem a dobozkerettel, azaz a domborzatot keretező dobozzal. Ezt külföldiül shadowbox-nak hívják, és megfelelő magyar szót még nem találtunk ki rá, de hát ami késik, az nem múlik...

Szóval, a keretet a lépcsőzetes paszpartu struktúrpasztával való bekenésével folytattam. Vettem egy por állagú anyagot (Pentart), amit összekevertem akrilfestékkel - és itt elárulom, hogy nem az előírás szerinti pentartos festéket használtam, mert van nekem festékboltban kapható nagy kiszerelésű alapozó fehér festékem, ami ugyanolyan jó -, majd egy jégkrémes pálcikával végigkentem és lapigattam mindenhol, hogy még véletlenül se maradjon sima a felülete.

Ezt követően rámentem még egy réteg matt fehér festékkel. Végül egy réteg bézs következett. Így utólag homok színű jobban tetszett volna, de nem volt otthon olyanom.

A végén pedig szivaccsal rásimogattam egy kis vaj színt a kidomborodó felületekre, s végül zöld, barna és fekete lazúrosan folyékony akrilt kenegettem a sarkok környékére, alul-felül kicsit másképp. De lehet, hogy még egy kis pasztell port is szétkenegetek rajta, mert még nem érzem elég "koszos" hatásúnak. :)

 Ez után következett a domborzat beragasztása, végül a fehérre mázolt keretet barna lazúrral vontam be.

 Az apróságok is készülnek már bele, hamarosan azokkal is előjövök.

További kellemes hétvégét Nektek!

Work in progress 3.

Jó estét Mindenkinek!

Végre elkészültem a domborzattal. Ez a fülledt meleg idő nem igazán kedvez az egy helyben ülésnek... a lábaim már mint egy elefánté... na, nem vészesen. :)

A következő lépés a bőr felület felragasztása volt:

A bőrt egyszerű faenyvvel ragasztottam rá a papírmasé felületre, ügyelve arra, hogy jól rányomkodjam a domborzatra.

Ezután következett a festés:

A festéket szivaccsal vittem fel. A világos zölddel kezdtem, majd sorra jöttek a sötétebb színek.

 

Ilyen lett az első zöld réteg. A valóságban élénkebb, mint a képen.

Itt már fenn van a sötétebb zöld is.

Okkerral tarkítva.

Végül még barnákat is kentem a hegycsúcsokra.

A térképet átlátszó pauszra nyomtattam, mert így jobban lehet viszonyítani az alatta lévő domborzatot a térképhez. Ez megkönnyítette a vizek felrajzolását.

 

Először végighúztam ceruzával a folyókat, majd a hátulján a kidomborodó vonalakat besatíroztam jó puha (3B) grafitceruzával, majd visszahajtva még egyszer végigmentem rajtuk. Így a grafit lenyomatot hagyott a bőrön.

Itt az összes folyó és tó (a teljesség igénye nélkül) grafittal megrajzolva.

Utolsó ecsetvonások.

És íme a végeredmény, csak élőben élénkebb színekben pompázik.

 

Végül, próbaként behelyeztem majdani helyére. Persze, a kereten még van némi alakítani való, vagyis nem így fog kinézni a végeredmény. De erről majd a következő beszámolóban.

Mára ennyi fért bele, nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!