Bár az utóbbi néhány hétben csöndben voltam, van tennivaló bőven... zajlik a betakarítás, befőzés: cékla, szilva, krumpli, paradicsom, tökök stb... Persze most sem bírom ki, hogy ne készítsek el valami minit. Ezekben a közel 40 fokos napokban a gyurma szóba sem jöhetett, így pár olyan dolgot készítettem, amit nem befolyásol a hőmérséklet.
A falusi házam már visszatért kis kirándulásáról, és mondhatom, miután többek tetszését is elnyerte, végezte ő is úttörő munkáját az iparművészet színterén a miniatürizált világ elismertetésében. Viszont nekem már a kiállítás előtt is az volt a meglátásom, hogy hiányzik még valami innen-onnan. De a határidő, az határidő. Hát, úgy adtam be, hiányérzetestül. Most, hogy hazatért, nekiláttam két fonott-kosárnak: az egyik egy füles, a másik egy kotlós-borító (ha már kotlós amúgy is van)... no meg egy vajling hiányzott még, egy szép piros.
Bözsének hála, a kosárfonásban az első lépéseket az általa közreadott módon tettem meg, a borítót meg valahogy egy fotó alapján kisakkoztam. Nagyszerű dolog a kosárfonás, és tényleg lehet tv (videó) nézés közben csinálni. Csak a végén már azt hittem, ín-hüvely gyulladás lesz a hüvelykujjamban, miután kb. 20 órán át készítettem a borítót (no persze, nem egyfolytában).
A vajlingon sokáig törtem a fejem, hogy miként tudok gömbszeletet készíteni. Aztán rájöttem, hogy kasírozok újságpapírból. Találtam is egy éppen megfelelő hungarocellgolyót, amire folpakot húztam, és úgy alakítottam ki a gömbszeletet. A többi részét meg éppen úgy, ahogy a locsoló kánnánál vagy a vödörnél szoktam. Persze, így sem sikerült a legtökéletesebben sima felületet elérnem, meg jó lett volna, ha van piros lakk-spraym, de nincs... így most ilyen lett.
Ugyanazzal a drótféleséggel dolgoztam, mint amit Bözse használ, és a végén lefújtam dióbarna színű akrillakkal.
Ilyen volt lefújás előtt:
és utána:
a borító
a füleskosár
és a vajling
és együtt a csapat
csak a méretarány kedvéért, ami továbbra is 1:14
Szép napot mindenkinek!
