Utolsó szín - avagy elkészültem a túrázós jelenettel.

Hahó Mindenki!

Ezennel véget ért izgalmas kis túrám szép hazánk kies tájain. Minden apróság megtalálta helyét a kompozícióban, most már elégedetten hátradőlhetek. De lássuk, mi is került a képbe:

Olyas valakinek készült ajándékba, aki rengeteget túrázik, innen vannak a kitűzők is (csak kicsit átalakítottam őket).

Mivel szeret vízitúrázni is, egy egyszemélyes kenu evezővel is került a jelenetbe. A kenu papírból és fából van összeragasztva, jó vastagon lefújva lakkspray-vel. Az evezőhöz fogpiszkálót és balzafát használtam. A fogpiszkáló nálam igencsak fogyóeszköz, mert alapanyagként is kiváló és formázni, szurkálni de akár csipesz helyett is remek. Ráadásul másként jó a fából vagy a bambuszból készült változat.

  

Csigák - a házat a természettől kölcsönöztem, és az is igaz, hogy ezeket a házakat valaha tengeri csigák lakták. A nád a kertemből való, eredetileg csíkos bambusz szárított pici hajtásaiból lett.

A bográcsban fő a paprikás krumpli és van hozzá  egy kis házi kenyér is.

Némi sátorimitáció...

...és az elmaradhatatlan kellékek: túracipő, túrabot és hátizsák. Azt el kell mondjam, hogy cipőt ugyan készítettem már korábban is, de olyat, amiben kombináltam a fimo gyurmát és a textilt, még nem. Elég nagy kihívás volt, hogy meg tudom e valósítani az elképzelésemet (és persze, hogy 110 °C-on vajon kigyullad-e a textil a sütőben), de végül is sikerült összedolgoznom őket. Azért, van még mit finomítani rajta. A hátizsákot kézzel varrtam és a zsebeket ráragasztottam. A túrabot szintén fogpiszkáló.

Itt éppen az aggteleki cseppkőbarlang apró részlete látható néhány rejtőzködő denevérrel (na, hát azt se volt egyszerű megformázni 1 cm-nél kisebb méretben).

Végül a méretarány kedvéért íme egy 20 forintos érme. Amúgy ami a méreteket illeti, ennél a munkánál kétféle mértéket voltam kénytelen használni. A háttér-domborzat 1:1.600.000 cm, az apróságok viszont 1:24 cm-ben készültek. Ha egy méretben készültek volna, vagy a háttér lenne városnyi nagyságú vagy a kellékek olyan picik, hogy csak mikroszkóp alatt látnánk őket. :) Ilyen kicsit vagy ennél kisebbet nem-igen szoktam készíteni, mert ezek már annyira aprók, hogy nehéz az élethűséget elérni az adott alapanyagok vastagsága és egyéb tulajdonságai miatt.

Számomra ez egy nagyon izgalmas kirándulás volt a képességeim határának ismételt feszegetésében, amit köszönök a megrendelőnek... és a türelmét is, hogy kivárta, mire elkészülök mindennel. :)

Work in progress 4.

Jó estét mindenkinek!

Egy pár napja végre elkészültem a dobozkerettel, azaz a domborzatot keretező dobozzal. Ezt külföldiül shadowbox-nak hívják, és megfelelő magyar szót még nem találtunk ki rá, de hát ami késik, az nem múlik...

Szóval, a keretet a lépcsőzetes paszpartu struktúrpasztával való bekenésével folytattam. Vettem egy por állagú anyagot (Pentart), amit összekevertem akrilfestékkel - és itt elárulom, hogy nem az előírás szerinti pentartos festéket használtam, mert van nekem festékboltban kapható nagy kiszerelésű alapozó fehér festékem, ami ugyanolyan jó -, majd egy jégkrémes pálcikával végigkentem és lapigattam mindenhol, hogy még véletlenül se maradjon sima a felülete.

Ezt követően rámentem még egy réteg matt fehér festékkel. Végül egy réteg bézs következett. Így utólag homok színű jobban tetszett volna, de nem volt otthon olyanom.

A végén pedig szivaccsal rásimogattam egy kis vaj színt a kidomborodó felületekre, s végül zöld, barna és fekete lazúrosan folyékony akrilt kenegettem a sarkok környékére, alul-felül kicsit másképp. De lehet, hogy még egy kis pasztell port is szétkenegetek rajta, mert még nem érzem elég "koszos" hatásúnak. :)

 Ez után következett a domborzat beragasztása, végül a fehérre mázolt keretet barna lazúrral vontam be.

 Az apróságok is készülnek már bele, hamarosan azokkal is előjövök.

További kellemes hétvégét Nektek!

Work in progress 3.

Jó estét Mindenkinek!

Végre elkészültem a domborzattal. Ez a fülledt meleg idő nem igazán kedvez az egy helyben ülésnek... a lábaim már mint egy elefánté... na, nem vészesen. :)

A következő lépés a bőr felület felragasztása volt:

A bőrt egyszerű faenyvvel ragasztottam rá a papírmasé felületre, ügyelve arra, hogy jól rányomkodjam a domborzatra.

Ezután következett a festés:

A festéket szivaccsal vittem fel. A világos zölddel kezdtem, majd sorra jöttek a sötétebb színek.

 

Ilyen lett az első zöld réteg. A valóságban élénkebb, mint a képen.

Itt már fenn van a sötétebb zöld is.

Okkerral tarkítva.

Végül még barnákat is kentem a hegycsúcsokra.

A térképet átlátszó pauszra nyomtattam, mert így jobban lehet viszonyítani az alatta lévő domborzatot a térképhez. Ez megkönnyítette a vizek felrajzolását.

 

Először végighúztam ceruzával a folyókat, majd a hátulján a kidomborodó vonalakat besatíroztam jó puha (3B) grafitceruzával, majd visszahajtva még egyszer végigmentem rajtuk. Így a grafit lenyomatot hagyott a bőrön.

Itt az összes folyó és tó (a teljesség igénye nélkül) grafittal megrajzolva.

Utolsó ecsetvonások.

És íme a végeredmény, csak élőben élénkebb színekben pompázik.

 

Végül, próbaként behelyeztem majdani helyére. Persze, a kereten még van némi alakítani való, vagyis nem így fog kinézni a végeredmény. De erről majd a következő beszámolóban.

Mára ennyi fért bele, nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!

Work in progress II.

Sziasztok!

Ma végre haladtam a domborzat építgetéssel, és el is készült a papírmasé alap. A végén már majdnem begörcsölt az alkarom, ha kismilliószor nem nyomtam oda a tűt a masszához, akkor egyszer sem. Néhány óra görnyedés után kénytelen voltam pihenésképpen beiktatni egy kis könyvkötést, mert majd leszakadt a hátam. Kérek szépen egy masszőrt!!!! Most azonnal!

A mai folyamat így nézett ki:

Először a hegyeket, dombokat raktam fel.

 A technika kb. így néz ki.

Itt már kezd alakulni.

A Duna vonaláig elkészültem.

Alakul a Dunántúl is.

Már csak egy nagyon pici hiányzik.

Végre elkészült. Hát első ránézésre nem túl impozáns, de nem fog így maradni, ígérem.

A következő lépés, hogy miután megszáradt, rádolgozom a bőrt. De erről majd legközelebb számolok be.

Addig is szép álmokat mindenkinek! :)

Vissza a múltba

Üdv ismét Mindenkinek!

Most kicsit visszalépünk a múltba. Bő egy évvel ezelőtt írtam egy rövidet az éves kézműves kiállítással kapcsolatban (lásd itt), és képeket is mutattam a benevezett munkákról. És mivel sebtiben kellett elkészülnöm (kb. két hét alatt) az éppen aktuális témában (Szent István és kora), nem maradt időm fotózni. Ígértem, hogy amint hazakerül hozzám az említett "gyermekem", teszek fel friss fotókat. Nos, úgy adódott, hogy nem rég - a kiállítások után - került elő a kis drága, és csak ma tudtam lefotózni. Persze kellett némi javítást végeznem előbb rajta, mert az utolsó helyszínen megsérült, de erről majd később mesélek a képeknél.

Szóval a mese így kezdődik...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Képes Krónika (Chronicon Pictum).

Hát akkor fogjuk meg és

nyissuk ki!

Ez nem egy könyv, hanem egy dobozba zárt Kárpát medence és a királyi koronázási relikviák: a Szent Korona, a jogar, a palást, az országalma és a kard.

Valójában nem tudom, hogy nézett ki az eredeti fedele a Képes Krónikának, mert sehol nem találtam róla képet, csak annyit, hogy fehér bőrbe volt kötve. Az elejére az egyik iniciálét - az írnokot - tettem.

A fedlap belső oldalára a krónika egyik lapját nyomtattam ki, ami mit gondoltok kiről szól? Segítek: jobbra lent piros betűkkel latinul van írva.

A Kárpát medencét papírmasé domborzatra simított bőrből készítettem, akrillal megfestve. A koronázási ékszerek mindenfélékből készültek: papír, üveggyöngy, textil, kristály, fémlap, ólom darab stb...

A kard éle és markolata alumínium kábelből készült, a végén csomófogóval.

A palástot textilpapírra nyomtattam. Már nem emlékszem pontosan honnan rendeltem nyomtatható textil lapot, talán a Krea-Tipptől.

Azt a keresztet horgászólomból farigcsáltam, a gömb pedig fémgyöngy.

A hátlap pedig így néz ki.

No és akkor a sérülés története:

Valószínűleg a kisiskolások beható empirikus vizsgálódása révén történhetett, hogy a kiállítás utolsó helyszínén - itt Gyomaendrődön - letört a kereszt a koronáról. Ezek a lurkók tudnak valamit... (hozzáteszem, akik a témát jobban ismerik, tudhatják, hogy elég vitatott ma már, hogy a kereszt eredetileg is rajta volt-e a koronán, vagy csak később eszkábálták rá. Én az utóbbira szavazok.)

Itt már reparálás után.

De hogy ennyi ne legyen még elég a "szentségtöréshez", a hazaszállításkor a kereszt úgy beszorult egy szűk résbe, hogy alig tudtam jó fél órás művelettel kiszedni onnan. Továbbá csak harmadszorra!, két fajta ragasztóval próbálkozva sikerült visszaapplikálnom "eredeti" helyére. Szóval, aki még ezek után is megkérdőjelezi, hogy a kereszt nem kóser ott a tetején...

A méretarány látszik a képeken, ami, ha jól emlékszem 1:10. Azt tudom, hogy már több másolat is készült róla, de arról nem tudok, hogy ilyen kicsiben más is elkészítette volna. Ha valaki látta már, kérem szóljon!

A korona lemezei vékony alulemezből készültek. Csokispapír lehetett vagy valami ilyesmi. Rengeteg 1mm-nél kisebb üveggyöngyöt használtam fel többféle színűt. A zománcképeket papírra nyomtattam, de nem lettek valami kiváló minőségűek, alig látszanak rajta az ábrák. A keresztet szúnyoghálóból és üveggyöngyökből ragasztottam össze és arany akrillal festettem. A pánton végigfutó gyöngy és korall berakásokat akrilfestékkel pöttyintgettem oda, az abroncson lévő drágaköveket pedig sűrű akrilfestékkel imitáltam. A csüngők lánca nagyon vékony arany színű drótos fonálból lett, a végeire pedig szintén üveggyöngyöket ragasztottam. A párna színe eredetileg püspöklila és sokkal élénkebb, csak a nem túl jó fényviszonyok miatt ez a fotón fakóbb lett.

 

Itt a mese vége, fuss el véle!

A slusszpoén még csak most jön. Az említett tavalyi budapesti kiállítás megnyitóján május 2.-án nem tudtam részt venni és instruálni, mivel éppen az ország másik felén tettem szolgálatot. Csak az utolsó kiállítási napon jártam végig a tárlatot, és ott látom hogy az én képes krónikám állítva és csukva!!! van kiállítva (mindez a Budai várban a Széchenyi Könyvtár Corvina termében). Tök úgy nézett ki egy laikus számára mint egy könyv. Kérdeztem, miért nem nyitották ki, hiszen a témához kapcsolódó lényeg éppen belül található. No meg a nevem alá is az volt írva: miniatűr készítő. A válasz csak annyi volt: a zsűri így döntött. No comment.

Végül, ha valaki a fenti képek egyikén egészen véletlenül felfedezne valahol egy négylevelű lóherét, az szóljon, és holnap kimegyek megkeresni azt a gyepen, majd lepréselem és elküldöm neki levélben, ha megadja, hogy hová. ;