2014. július 13., vasárnap

Vissza a múltba

Üdv ismét Mindenkinek!

Most kicsit visszalépünk a múltba. Bő egy évvel ezelőtt írtam egy rövidet az éves kézműves kiállítással kapcsolatban (lásd itt), és képeket is mutattam a benevezett munkákról. És mivel sebtiben kellett elkészülnöm (kb. két hét alatt) az éppen aktuális témában (Szent István és kora), nem maradt időm fotózni. Ígértem, hogy amint hazakerül hozzám az említett "gyermekem", teszek fel friss fotókat. Nos, úgy adódott, hogy nem rég - a kiállítások után - került elő a kis drága, és csak ma tudtam lefotózni. Persze kellett némi javítást végeznem előbb rajta, mert az utolsó helyszínen megsérült, de erről majd később mesélek a képeknél.

Szóval a mese így kezdődik...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Képes Krónika (Chronicon Pictum).
Hát akkor fogjuk meg és
nyissuk ki!
Ez nem egy könyv, hanem egy dobozba zárt Kárpát medence és a királyi koronázási relikviák: a Szent Korona, a jogar, a palást, az országalma és a kard.
Valójában nem tudom, hogy nézett ki az eredeti fedele a Képes Krónikának, mert sehol nem találtam róla képet, csak annyit, hogy fehér bőrbe volt kötve. Az elejére az egyik iniciálét - az írnokot - tettem.



A fedlap belső oldalára a krónika egyik lapját nyomtattam ki, ami mit gondoltok kiről szól? Segítek: jobbra lent piros betűkkel latinul van írva.


A Kárpát medencét papírmasé domborzatra simított bőrből készítettem, akrillal megfestve. A koronázási ékszerek mindenfélékből készültek: papír, üveggyöngy, textil, kristály, fémlap, ólom darab stb...




A kard éle és markolata alumínium kábelből készült, a végén csomófogóval.


A palástot textilpapírra nyomtattam. Már nem emlékszem pontosan honnan rendeltem nyomtatható textil lapot, talán a Krea-Tipptől.

Azt a keresztet horgászólomból farigcsáltam, a gömb pedig fémgyöngy.

A hátlap pedig így néz ki.

No és akkor a sérülés története:

Valószínűleg a kisiskolások beható empirikus vizsgálódása révén történhetett, hogy a kiállítás utolsó helyszínén - itt Gyomaendrődön - letört a kereszt a koronáról. Ezek a lurkók tudnak valamit... (hozzáteszem, akik a témát jobban ismerik, tudhatják, hogy elég vitatott ma már, hogy a kereszt eredetileg is rajta volt-e a koronán, vagy csak később eszkábálták rá. Én az utóbbira szavazok.)



Itt már reparálás után.
De hogy ennyi ne legyen még elég a "szentségtöréshez", a hazaszállításkor a kereszt úgy beszorult egy szűk résbe, hogy alig tudtam jó fél órás művelettel kiszedni onnan. Továbbá csak harmadszorra!, két fajta ragasztóval próbálkozva sikerült visszaapplikálnom "eredeti" helyére. Szóval, aki még ezek után is megkérdőjelezi, hogy a kereszt nem kóser ott a tetején...

A méretarány látszik a képeken, ami, ha jól emlékszem 1:10. Azt tudom, hogy már több másolat is készült róla, de arról nem tudok, hogy ilyen kicsiben más is elkészítette volna. Ha valaki látta már, kérem szóljon!





A korona lemezei vékony alulemezből készültek. Csokispapír lehetett vagy valami ilyesmi. Rengeteg 1mm-nél kisebb üveggyöngyöt használtam fel többféle színűt. A zománcképeket papírra nyomtattam, de nem lettek valami kiváló minőségűek, alig látszanak rajta az ábrák. A keresztet szúnyoghálóból és üveggyöngyökből ragasztottam össze és arany akrillal festettem. A pánton végigfutó gyöngy és korall berakásokat akrilfestékkel pöttyintgettem oda, az abroncson lévő drágaköveket pedig sűrű akrilfestékkel imitáltam. A csüngők lánca nagyon vékony arany színű drótos fonálból lett, a végeire pedig szintén üveggyöngyöket ragasztottam. A párna színe eredetileg püspöklila és sokkal élénkebb, csak a nem túl jó fényviszonyok miatt ez a fotón fakóbb lett.

 
Itt a mese vége, fuss el véle!
A slusszpoén még csak most jön. Az említett tavalyi budapesti kiállítás megnyitóján május 2.-án nem tudtam részt venni és instruálni, mivel éppen az ország másik felén tettem szolgálatot. Csak az utolsó kiállítási napon jártam végig a tárlatot, és ott látom hogy az én képes krónikám állítva és csukva!!! van kiállítva (mindez a Budai várban a Széchenyi Könyvtár Corvina termében). Tök úgy nézett ki egy laikus számára mint egy könyv. Kérdeztem, miért nem nyitották ki, hiszen a témához kapcsolódó lényeg éppen belül található. No meg a nevem alá is az volt írva: miniatűr készítő. A válasz csak annyi volt: a zsűri így döntött. No comment.

Végül, ha valaki a fenti képek egyikén egészen véletlenül felfedezne valahol egy négylevelű lóherét, az szóljon, és holnap kimegyek megkeresni azt a gyepen, majd lepréselem és elküldöm neki levélben, ha megadja, hogy hová. ;

6 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon szuper! Gratulálok! Örülök, hogy végre láthattam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ha egyszer meglátogatsz, élőben is láthatod. Úgy izgalmasabb. :)

      Törlés
  2. Szuper az alapötlet, a megvalósításról ne is beszéljek! (És mindez 2 hét alatt...) Köszi a képeket!

    VálaszTörlés
  3. Már rég óta készültem valami ilyen témájú összeállítást készíteni, így kapóra jött az a kiállítás a Szt. Istvános témájával. Bár már nem emlékszem pontosan a tavaly tavaszi eseményekre, de azt tudom, hogy nagyon későn írták ki a pályázatot ahhoz képest, hogy mikorra kellett elkészülni vele. Utálok sietve határidőre dolgozni, és itt sem voltam teljesen megelégedve az eredménnyel. Úgy érzem, még hiányzik róla valami.

    VálaszTörlés