2014. július 14., hétfő

Képzőművészeti tábor - Gyomaendrőd - 2014. július 6-11.

Ahogy a cím is sejteti, most egy nem minis eseményről fogok beszámolni.

A múlt héten táborban voltam, csiszolgattam a még alig létező képzőművészeti tudásomat. :) Az az igazság, hogy nagyon inspiráló tud lenni egy ilyen csapattal való együtt töltött hét. Itt mindenki amatőr módon hódol a művészetnek, de azért nagyon profik ám a többiek. Nem is tudom, hogy én hová helyezhetném magam a képzőművészet palettáján (talán sehová), de azt legalább tudom, hogyan keveredtem ide. Jó tíz éve elkezdtem modellkedni, és a szénen és festéken kívül úgy tűnik más is ragadt rám. Azt nem állítom, hogy tudok rajzolni, és leginkább a vizes festészet áll hozzám a legközelebb, de valahogy mégis jobban ráérzek már a dolgok síkban való megjelenítésére. Az idén vettem részt a 4. alkalommal, immár itthon, Gyomaendrődön. A vezető tanárunk, mint mindig, Novák Attila volt, aki szabadságot adva nekünk, végtelen türelemmel és gyermeki pajkossággal csalogatja elő belőlünk a bennünk szunnyadó erőt és tehetséget.

Itt kezdődik az utolsó napi tárlat és értékelés.

 A kis csapat egy része.

Attila nagyon magyaráz.


Minden évben  egy adott feladatot kapunk, amit a hét leforgása alatt egyénileg és csapatokban is meg kell oldanunk, a magunk legjobb tudása szerint. Ez nem verseny, inkább azt a célt szolgálja, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet e téren. Most 6 csapatra osztottuk a 18 résztvevőt, és minden csapat külön feladatot kellett megvalósítson.

Az 1. csapat feladata a nehéz-könnyű fogalmának képi megjelenítése volt. Itt látható néhány kép:






A 2. csapaté a "tárgy emberek - ember tárgyak" címet kapta. Derekasan helytálltak:




 


És egy kis székely performance a végén Erikától. :)
A 3. csoportnak a ritmusokat, tükröződéseket kellett megjeleníteni különös tekintettel a vízparti környezetre:




A 4. csoport (ahová én tartoztam) a közegek között: víz alatt-víz fölött, föld alatt-levegőben témát kapta:




A felső nagyobb kép csapatunk közös alkotása, az alsó kettőt én követtem el.
 Ez a kettő is a kezem ügyéből került ki:


Az 5. csapat a térben sík-síkban térszerű témát jelenítette meg:



Attila éppen meózza a kreálmányokat. :)



Végül a 6. csoport egy igen testhez álló feladatot kapott, lévén a vízparton voltunk: a halságot kellett formába önteniük:









Ez a csapat is hihetetlen termékeny volt. Itt éppen Tibi, a csapatkapitány magyarázza a bizonyítványt. ;)
Nagyon klasszul éreztem magam ismét. Köszönöm minden alkotótársamnak ezt a csodás öt napot!










2 megjegyzés:

  1. Csodás lehetett Livi! Sok szép alkotás született! Az önmegismerés egy fajtája is az ilyen alkotó tábor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, ahogy írod... önmegismerés. És azért szeretem az ilyen közeget, mert itt feszegethetem a határaimat. Nem is annyira a szép munkák a lényeg, hanem hogy a járt utat a járatlanra cserélve bátran merjünk kísérletezni, kimozduljunk a jól megszokott komfortzónánkból. Ezen kívül rengeteget tanulunk egymástól.

      Törlés